Nem titok, hogy kedvencem az ősz.
Szőröstűl-bőröstül.
Az időjárásával, a ruhatárával, a színeivel, az illatával, a hangjaival, ahogy lassan télbe fordul, dermed, fehéredik, csendesedik.
Hagyományosan minden huszadikával nekem már az ősz dübörög, sőt idén kicsit hamarabb. A mai, egész napos, csendes eső kopogtatása az ablakokon, a hátunkon, a benti halászlé illattal párosítva elsimítja a ráncokat a lelkemen és felmelegít a nyirkos ruhák alatt.
Ó, igen.
Pocsolyázás szemerkélő esőben.
Elcsúszni szigorúan a tyúkudvarban megengedett, így talpig kacaszajoszan lehet tovább ugrándozni.
Megjegyzések
Én még visszakérném egy kicsit a nyarat!!!!
A kertész kertjében is az őszi részeket szeretem a legjobban. Szinte átszivárog a képernyőn az a ködös, erdő illatú levegő amit annyira imádok benne.
És, jön a meleg, a nagyon meleg, utána a simogató meleg, lehet élvezkedni, töltődni!;)