Mert a kerttel együtt született a blog is öt évvel ezelőtt.
A naplónk, ami arról, szól, hogy hogyan lesz a felszántott kukoricaföldből erdő, mező, dzsindzsa, veteményes és virágoskert. A naplónk, amely megörökíti sikereinket és kudarcainkat, erőfeszítéseinket és bénázásunkat, örömeinket és bánatunkat, virágaink és gyomnövényeink hatalmas gyűjteményét egyaránt. A napló, ahol helyet kaptak a vadon élő állatok, majd kedvenceink és haszonállataink is. Ahová szépen lassan beszivárogtak a család mindennapjai is.
Örülök, hogy elkezdtem. Őriz fontos adatokat. Imádom az adatokat. Őriz eseményeket. Rég elfeledett állapotokat. Tanulságokat. Vidám perceket. Verejtéket és szúnyogcsípéseket. Vízhólyagokat és finomságokat. Az, hogy a mai napig írogatom, csak egy valaminek köszönhető. Az örömnek, amit a létrehozása ad. Az örömnek, amit kapok tőletek, Olvasóktól.
Köszönöm mindannyiótoknak, ki erre jár és velünk tart munkában, mókában. Kesztyűket fel! A szezon beindult.
Nyílnak a krókuszok.
A gyöngyösök szeretik megenni.
Hajtanak a rózsák.
Kapirgál a kertész.
Elkezdtem a bogyósok és az almatermésűek metszését.
Próbavetés.
Miután a magokra a fagyos garázsban találtam muszáj volt kipróbálnom, élnek-e még.
És úton az új generáció.
Ó igen, tudom, hogy még sok hét van tavaszig,
de egy kertben mindig van mit csinálni.
Megjegyzések
Mindig rácsodalkozom mennyivel előrrébb jár nálatok a természet.
A tojatok érdekesek, elsőre azt hittem hogy a barnásvörösesek nyúltojások, és már készültök a Húsvétra... :D
Irigyellek a krókusz miatt, én csak azokat a hagymákat találtam meg, amiket télen a varjúk felhúzkodtak....
Örülök, ha akad hasznos olvasnivaló is. Én is sokat tanulok mások történeteiből.
Na, mesélj csak!
Új tyúkok tojás formájában fognak érkezni február végén. Már feliratkoztam rájuk, akkor újraindítjuk a keltetőt australorp és orpington tojásokkal.
Tokától-bokáig sárga vagyok :D
De azért nagyon szurkolok, hogy jól sikerüljenek. Remek választás. Az australorp kiválóan tojik télen-nyáron, ha meg sikerül kéket venni belőle, akkor még meg nagyon szép is, az orpington- én csak a sárgát láttam - meg egyszerűen gyönyörű. Kár, hogy nincs helyem...
Az australop választásánál én is erre számítok, hogy tojnak, ha kell, ha nem. Az orpington pedig tényleg gyönyörű. Ha tojik, ha nem. Az australorpok két családból lesznek kékek és splash-ek, az orpington pedig porcelánból, de egyszer szeretnék sárgát is majd. Feri pedig örül, mert sokféle kakast kóstolhat...:)
A francia fajta a Mátrabaromfitól van, a honlapon megadott telefonon egyeztettem velük, postán küldték a tojásokat.
Azt hiszem úgy lettem a tyúkokkal, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. És mondanom sem kell, hogy nagyon nehéz leállni.