Igyekszem kihasználni, mielőtt olyan hűvös lesz, hogy már csak fagyott ujjakkal lehetne matatni a kertben. Nem tudom, hogy újkeletű buzgómócsingságomnak nem látja-e kárát a rózsanád és a kardvirág. Mindenesetre az eddigi gyakorlatot, miszerint bentfelejtem őket télire a földben, ahogy az várható volt, nem élték túl. Most a szomszédnéni gyakorlatát követve a fagyok előtt kiszedtem őket, de még teljes nyári zöldjükben pompáztak. Nyilván így sok energiát vesztettek, ami meglátszódhat a jövő évi virágzáson, de ha a tárolást túlélik, akkor már beljebb vagyok, mint előző években. Egyébként pedig, jövőre megvárom, míg az első talajmenti fagy végez a levelekkel és a komolyabb fagyok előtt fogom csak felszedni őket.
A héten még mindenképpen rendbe teszem az elhanyagolt málnást. A nyári málnák letermett vesszőit már visszavágtam a föld felett, az új vesszőkből csak az egészséges, szépen fejlettek maradtak, sajnos nem túl sokan, ezeket másfél méter magasra vágtam és a kifeszített kötözőmadzagokhoz rögzítettem. Az őszi málna még csepegteti finomságait, így ahhoz egyelőre nem nyúltam, de vele lényegesen könnyebb dolgom lesz később, ami abból áll, hogy teljesen levágom a vesszőket és majd késő tavasszal az újakat fogom felkötözni. A kétszertermő töveket még meggondolom. Szeretném, hogy nyáron is teremjen, így most letermett vesszőknek csak a termést hordozó csúcsát vágom vissza és a vesszők mellett növekvő sarjhajtások fognak ősszel teremni.
Ma leszedem a maradék zöldbabot és paprikát is és ha a fagy elvégzi dolgát, akkor a veteményesnek abban a felében is rendet tehetek. A szeptemberi veteményemet fátyolfóliával védem a hidegtől, remélem lesz még ideje megerősödni. Az utolsó kaszálás is vissza van még a gyümölcsösben.
A háztartás menetét újabb elemek színesítik, két év szünet után újra van a konyhai kidob(ál)ó emberem, így mire egy-egy munkafázissal végzek, addigra valamennyi alsó szekrényem tartalma a földön található a szélrózsa minden irányába széthajigálva, valamint kedd délután beállított, akkoriban nevesincs, mostanra Bajusz névre keresztelt kismacskánk. Bajusz, sőt -ahogy a mókik hívják- Bajusz Úr azóta szokja a család benti életét. Ma éjszaka csak két móki ágyából kellett kitessékelnem, és nagyon figyelek, nehogy a frissenegyéves megkóstolja őt is. Egyszer már majdnem sikerült neki, de a macska gyorsabb volt. Nem lesz mindig ilyen szerencsénk.
Most már ketten kukucskálnak.
Megjegyzések
Lassan tényleg jönnek a fagyok, itt már erősen deres volt hajnalban a talaj, és az autót is volt már hogy kaparni kellett. Nálunk ami van hagymás azt általában bent is hagyom, nemigen van olyan ami nem élné túl a telet.
Nálunk kétszer volt kocsivakarás, de csak a háztetők voltak fehérek. A legtöbb növény nálunk is télálló.