Az élet kutyával

Nem olyan, mint elképzeltem. Tudtam, hogy megváltoztat mindent és hogy rengeteg munkát, időt, odafigyelést igényel, mert hogy R. Goldizsár, alias Goldi, az ötödik gyerekem lesz, de tévedtem. Nem abban, hogy rengeteg munkát, időt és odafigyelést igényel, hanem a többiben. Hogy nincs nagyobb kosz. Hogy nincs nagyobb rendetlenség. Sőt, iszonyú gyorsan megtanultuk az új rendet, így a lakás tisztább és rendesebb, mint korábban volt. A játékok érkezése pillanatától kezdve a gyerekszobában maradnak, nincsenek széthagyott, lábgyötrő, a gyanútlan rálépőt táncra penderítő, láthatatlan mütyűrök az ebédlőben, a konyhában, a kamrában. Örül a láb és a porszívó. Nincsenek szétdobált, szaftos szandálok, papucsok az előszobában. Mind a cipősszekrényben lapul, biztonságban. Mondjuk ezt titkon reméltem is a kutyától. 
Az önkéntes konyhaszolgálatról, a negyven fok közeli melegben lekvárfőzés közbeni lábmelegítésről, az engedelmességről, a rajongásról, az értelemről, a megszidott kutya bánatos szemeiről, a feltétel nélküli bizalomról és ragaszkodásról fogalmam sem volt. Arról, hogy figyel, tanulmányoz minket, és megjegyzi a dolgainkat. Hogy néhány alkalom elég ahhoz, hogy felvegye a ritmusunkat, beilleszkedjen a szokásrendszerünkbe, hogy megtanulja a szabályokat, a határokat. Hogy ilyen hamar egy húron pendülünk majd, arról álmodni sem mertem. 
És a fő ok, ami miatt elhatározásra jutottunk kutya ügyben már csak  a bónusz. Nem tudom, hogy miatta, vagy sem, de már nem kell rókát és aranysakált kergetnem a kertben. Nem mintha lusta lennék, vagy sportellenes, de mégiscsak örülök neki. Azóta kevesebb a nyestsz@r is, merem remélni, hogy nem azért, mert a zsemleszínű tyúkőrző jóízűen elfogyasztja. Nálam ugyanis itt telt be a pohár. Minden reggel a nyestek potyadékát gyűjtögettem a kertben és közben arra gondoltam, hogy ennyi erővel kutyát is tarthatnék, hasznosabb lenne, mint a nyest. És akkor beköszönt az aranysakál. Arra gondoltam, talán jobb, mint a róka, nem tud kerítést mászni, de azért, ami sok, az sok. Nem is tudtam, hogy köpjek vagy nyeljek, mikor egyik reggel kiengedtem a tyúkokat az udvarukba, térültem-fordultam a friss kanna vízzel és ott ült az alsó kapuban. Elkergettem. Nagyon büszke voltam magamra. Egészen addig, míg fel nem fedeztem, hogy csak tíz méterrel változtatta meg a figyelőállását. Akkor megkergettem a gyümölcsfasövényben, de délután megint visszajött. Idén már meg sem bírom számolni, hogy hány baromfi esett a ragadozók áldozatául. Két futókacsa, egy némakacsa, megközelítőleg hat tyúk, amiből csak egyet bírt átvinni a kerítésen a róka, a többi az udvarban maradt. Szóval közöltem Ferivel, hogy ide kutya kell, de íziben. 
És lett. A rajongóm lett. Az árnyékom lett. És nagyon élvezem.

A személyzet még mindig elkötelezett híve a mosogatásnak, csak a felállás más egy kicsit.

Így látjuk a legtöbbet.

Esetleg így.

Táplálkozása kiegyensúlyozott. Műanyag, bőr, fa és egyéb tárgyak magáévá tétele mellett gondoskodik a fűnyírásról és a frissen nyílt virágokról is.

Fárasztó a konyhaszolgálat, készül az ebéd.






Megjegyzések

Holdgyöngy üzenete…
Előttem van a rajongó pofácskája!Matykó nagy állatbaráttá nő.Aranysakál? Felénk nem hallani róla.
BoGyo üzenete…
Jaj de jó! Jaj de jó! Öröm volt olvasni! Tündéri kis blöki!
Juhmeli üzenete…
Holdgyöngy, Matyi nagyon szeret minden állatot, így a kutyát is rögtön örökbe fogadta, pedig lassan egyforma magasak.:)
Aranysakál mostanra egész megvetette a lábát mifelénk, de szerencsére hetek óta nem találkoztam vele.
Juhmeli üzenete…
BoGyo,tényleg nagyon jófej,és mindig meglepődöm,mennyire szófogadó, aztán meg azon, ha nem.:)
Tamás üzenete…
Milyen èdes ez a picurka kutyus, pont olyan mint nagymamámèknál, az hogy Ő is Goldi, már csak hab a tortán. Az agarak előtt nekem sem volt kutyám, de most hèt év távlatából visszanèzve, már elképzelni sem tudom Tomi kertjèt nèlkülük. Sokszor kellett az elején bosszankodni, majdnem mindent átültetni kutyabiztos helyre, de megèrte. Ès bizony van kert kutya mellett is, csak az első év az ami kicsit melósabb, azután már nem fogja érdekelni a muskátli íze... 😀
Juhmeli üzenete…
Tomi, nahát, nálatok is Goldi! Szerencsére nagyon tanulékony, a veteményesbe már nem jön, legalábbis akkor nem, ha én is ott vagyok.:) Csak az évelőágy izgatja, lassan, de biztosan teszi kétdimenzióssá.